Amikor eljön hozzám egy pár, hogy segítsek meglátni a kapcsolatuk vakfoltjait, illetve mindazt, amit mindketten elkövettek a hűtlenség bekövetkezéséhez, akkor reménykednek valamiben, ami talán megszünteti ezt az áldatlan állapotot, ami kialakult közöttük.

A megcsalt fél részéről az első kérdés az szokott lenni, hogy miért tette ezt vele a párja. Erre jellemzően olyan válasz érkezik, amit megért, de a döntés meghozatalát mégis megalázónak érzi. Az alábbiakban Péter és Melinda történetéből hozok egy szeletet, azért, hogy akik esetleg hasonló cipőben járnak, talán elindulnak a miértektől a hogyan irányába.

Péter 9 évnyi házasság után csalta meg Melindát. A titkos viszony 2 évig tartott, és egy eltévedt üzenet vetett neki véget. Melinda kapta meg azt az üzenetet, amit Péter a szeretőjének szánt, így még aznap kiderült minden. Vagy legalábbis a fontosabb tények. Péter és Melinda házasságát a környezet jónak titulálta, sőt, ők maguk is azt mondták, hogy jól megvoltak. Így még inkább érthető Melinda azon dilemmája, hogy miért csalta meg őt Péter.

Azonban a Pétertől kapott válaszok nem nyugtatták meg a feleséget, sőt, egyre jobban belesüllyedt az önsajnálatba, a haragba, és a kétségbeesésbe. Mit válaszolt Péter? Azt, hogy azért csalta meg, mert szereti, és nem akar elválni. Ez érthetetlen magyarázatnak tűnt Melinda számára. További kérdések után világossá vált, hogy Péter egyáltalán nem akart a családjától elköltözni, és bántani sem akarta a feleségét. A viszonyt azért tartotta fenn, hogy legyen egy hely, ahol mindazt a hiányt, amit a feleségétől nem kap meg, azt betölthesse valami, ami segít legyőzni azt a frusztrációt, amit egyébként a hiány miatt megélt a kapcsolatban. Pótcselekvésként fogta fel ezt a dolgot. Megélte a szexuális vágyait, és eközben szeretve érezte magát. A szeretője felnézett rá, és ez csillapította azon éhségét, amit a felesége mellett élt meg. Ezzel a „kiegészítéssel” a felesége mellett tudott maradni. Mellesleg a szeretőjével való közös élet nem is volt opció a számára, Péter nem más nővel akart élni, hanem azt akarta érezni, hogy szeretve van önmagáért.

A család forgatókönyve ismerős lehet más családoknak is. A hétköznapok pörögnek, mint a mókuskerék, a házaspárnak minimális közös időtöltés jut, és általában akkor is a digitális kütyükkel foglalkoznak egymás helyett – mert már megszokták a magányt, azt, amikor saját magukat kell lefoglalni, míg a másik fél intézi a gyerekeket, dolgozik, vagy alszik a kimerültségtől.

Melinda a trauma megélése és annak feldolgozása közben abba a szalmaszálba kapaszkodott, hogy Péter szereti őt. Ez reményt adott neki arra, hogy talán újra egymásra találhatnak. A kérdés egy idő után a miértek helyett a hogyan lett. Hogyan tudnának úgy együttműködni, hogy Péter a hiányára otthon találjon megoldást, és Melinda hogyan talál társra Péterben ahhoz, hogy mindazt meg akarja adni neki, amit Péter hiányol a kapcsolatukból.

Stratégia kellett a párnak. Egy olyan feltérképezés, amely alapján megismerik önmaguk viselkedését, a másik reakcióinak indítékát, illetve mindazt, amire valóban szükségük van önmaguktól, és a másik féltől, amit megadhatnak egymásnak ahhoz, hogy ne a titkos viszonyhoz meneküljön az, aki nem érzi jól magát ebben a házasságban. Mindemellett szükségük volt segítségre az egyéni munkához is, hogy például meg tudjanak megbocsátani maguknak, és a másiknak is, és megtanuljanak egymás szeretetnyelvén kommunikálni a siker érdekében.

 

Gyakran nem azért válnak el a felek, mert nem szeretik egymást, vagy nem illenek össze, hanem azért, mert nem dolgoznak a kapcsolatért, nincsenek tisztában a saját és a társuk működésével, nem korrekt módon értelmezik a történteket. De ha a szándék megvan, és tesznek is érte, a kapcsolatba jó eséllyel vissza fog költözni a szenvedély, és az intimitás.

Segítség a munkához:

—> érdekel a tanácsadás

—> érdekel a párkapcsolat-javító könyv

Hallgasd meg a podcast adásokat is!