A párkapcsolatokban – de mondhatom, hogy bármely emberi kapcsolódásban – fontos szerep jut a kommunikációnak, és még fontosabb a helyes kommunikációnak. Azt meg kellett volna tanulnunk gyerekkorunkban, hogy

  • ha kérdeznek, akkor válaszoljunk,
  • ha nem tudunk valamit, akkor kérdezzünk,
  • ha igényünk van valamire, akkor kérjünk.


Sajnos azt tapasztalom, hogy gyakran mégsem kerülnek elő ezek a formulák.

A legcélravezetőbb az lenne, ha igényünk támad valamire, akkor kérjük azt a megfelelő helyen, megfelelő személytől, a megfelelő módon, míg a hallgató személy feladata az igény azonosítása, és a másik fél számára hasznos válaszreakció megadása. Sokszor mégsem ez történik.

Én mondom rosszul?

Lehet oka az is, hogy a kezdeményező fél sem tudja pontosan azonosítani, hogy mi is a hiány benne, mit is szeretne, és nem tudja úgy közvetíteni a kéréseit a másik felé, hogy ő megértse azt. Az is eltávolodást, haragot válthat ki, ha csak elmesélni, elpanaszolni szeretnénk a másiknak valamit, azonban véleményt, megítélést kapunk az együttérzés helyett.

Ő reagál rosszul?

Hallgató félként hibázhatunk abban is, hogy nem a beszélő érzéseit figyeljük, nem az igényét akarjuk megtalálni, hanem a kifejezésmódon rugózunk, vagy azonnal a saját sérelmeink kezdenek vezérelni. Azt mondjuk, ahogy szerintünk neki viselkednie kellene. Pedig nem vagyunk az ő cipőjében, nem mi küzdünk meg az ő életfeladataival, fejlődési mérföldköveivel sem vagyunk tisztában. Ezért így rosszul tud elsülni a beszélgetés.

A csend is engedi, hogy megtaláljam a megoldásomat

A csend is rendben van, a csend is tud támogató lenni. A csendben be tud töltődni az útkereső megoldása, és nincs szükség arra, hogy a másik fél a szavaival betöltse a teret, és belökje a beszélőt a helyesnek vélt útra.

Mindenkinek a saját megoldását kell megtalálni. Ha kérik tőlünk, segítsünk, ha elveszve látjuk a beszélő felet, akkor elmondhatjuk, hogy szerintünk, mi mit tennénk az ő helyében. Biztosítsuk arról, hogy megértjük elkeseredését, vagy bizonytalanságát, és ott vagyunk mellette, ha szüksége van ránk.

Röviden összefoglalva, néhány példa, hogy mi szokott történni az egymás mellett elbeszélő emberekkel.

Beszélő:

  • nincs pontos igénymegfogalmazás (csak hallgass meg/csak panaszkodni akarok/a véleményedre van szükségem/segítségedet kérem a megoldás megtalálásában)
  • hibás kommunikációs technika (utalgatás/játszmázás/gondolatolvasás elvárása)


Hallgató fél:

  • nem figyel a beszélő érzéseire, igényeire
  • nem kérdez vissza, ha nem világos számára az üzenet
  • figyelmen kívül hagyja a beszélő fél kezdeményezésének célját
  • nem reagál a hallottakra
  • lekezelően/lekicsinylően/bagatellizálva reagál a hallottakra
  • bírálóan, okoskodóan, ellentmondást nem tűrő „tanáccsal” reagál
  • akkor is beszél, ha csendre lenne szükség


A helyes, pozitív kommunikáció meghozza a gyümölcsét, érdemes megszerezni az információt erről a technikáról, mert egy kis gyakorlás után segít abban, hogy ne beszéljünk el a másik mellett, ne értsük félre egymást, és a beszélgetés valóban hídként szolgáljon a probléma és a megoldás, vagy két ember között.

*****

Ha nem igazán érzed magad közel a társadhoz, és szeretnéd, hogy segítsek a probléma feltárásában és annak kezelésében, túl jutni az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva), itt írd be magad a Skype tanácsadásra. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében. Ha párban jöttök, lehetőségetek nyílik könnyíteni a sérelmeiteken, megtanulni a helyes kommunikáció elemeit, megismerni és használni egymás szeretetnyelvét ahhoz, hogy jól tudjátok egymást szeretni a mindennapokban. Ezek a változások egy békésebb, stabilabb, élhetőbb, szexuálisan aktív párkapcsolathoz vezethetnek.

Laskai Nelli
házassági tanácsadó