A párkapcsolatokban – de mondhatom, hogy bármely emberi kapcsolódásban – fontos szerep jut a kommunikációnak, és még fontosabb a helyes kommunikációnak. Azt meg kellett volna tanulnunk gyerekkorunkban, hogy
- ha kérdeznek, akkor válaszoljunk,
- ha nem tudunk valamit, akkor kérdezzünk,
- ha igényünk van valamire, akkor kérjünk.
Sajnos azt tapasztalom, hogy gyakran mégsem kerülnek elő ezek a formulák.
A legcélravezetőbb az lenne, ha igényünk támad valamire, akkor kérjük azt a megfelelő helyen, megfelelő személytől, a megfelelő módon, míg a hallgató személy feladata az igény azonosítása, és a másik fél számára hasznos válaszreakció megadása. Sokszor mégsem ez történik.
Én mondom rosszul?
Lehet oka az is, hogy a kezdeményező fél sem tudja pontosan azonosítani, hogy mi is a hiány benne, mit is szeretne, és nem tudja úgy közvetíteni a kéréseit a másik felé, hogy ő megértse azt. Az is eltávolodást, haragot válthat ki, ha csak elmesélni, elpanaszolni szeretnénk a másiknak valamit, azonban véleményt, megítélést kapunk az együttérzés helyett.
Ő reagál rosszul?
Hallgató félként hibázhatunk abban is, hogy nem a beszélő érzéseit figyeljük, nem az igényét akarjuk megtalálni, hanem a kifejezésmódon rugózunk, vagy azonnal a saját sérelmeink kezdenek vezérelni. Azt mondjuk, ahogy szerintünk neki viselkednie kellene. Pedig nem vagyunk az ő cipőjében, nem mi küzdünk meg az ő életfeladataival, fejlődési mérföldköveivel sem vagyunk tisztában. Ezért így rosszul tud elsülni a beszélgetés.
A csend is engedi, hogy megtaláljam a megoldásomat
A csend is rendben van, a csend is tud támogató lenni. A csendben be tud töltődni az útkereső megoldása, és nincs szükség arra, hogy a másik fél a szavaival betöltse a teret, és belökje a beszélőt a helyesnek vélt útra.
Mindenkinek a saját megoldását kell megtalálni. Ha kérik tőlünk, segítsünk, ha elveszve látjuk a beszélő felet, akkor elmondhatjuk, hogy szerintünk, mi mit tennénk az ő helyében. Biztosítsuk arról, hogy megértjük elkeseredését, vagy bizonytalanságát, és ott vagyunk mellette, ha szüksége van ránk.
Röviden összefoglalva, néhány példa, hogy mi szokott történni az egymás mellett elbeszélő emberekkel.
Beszélő:
- nincs pontos igénymegfogalmazás (csak hallgass meg/csak panaszkodni akarok/a véleményedre van szükségem/segítségedet kérem a megoldás megtalálásában)
- hibás kommunikációs technika (utalgatás/játszmázás/gondolatolvasás elvárása)
Hallgató fél:
- nem figyel a beszélő érzéseire, igényeire
- nem kérdez vissza, ha nem világos számára az üzenet
- figyelmen kívül hagyja a beszélő fél kezdeményezésének célját
- nem reagál a hallottakra
- lekezelően/lekicsinylően/bagatellizálva reagál a hallottakra
- bírálóan, okoskodóan, ellentmondást nem tűrő „tanáccsal” reagál
- akkor is beszél, ha csendre lenne szükség
A helyes, pozitív kommunikáció meghozza a gyümölcsét, érdemes megszerezni az információt erről a technikáról, mert egy kis gyakorlás után segít abban, hogy ne beszéljünk el a másik mellett, ne értsük félre egymást, és a beszélgetés valóban hídként szolgáljon a probléma és a megoldás, vagy két ember között.
*****
Ha nem igazán érzed magad közel a társadhoz, és szeretnéd, hogy segítsek a probléma feltárásában és annak kezelésében, túl jutni az elakadáson, a krízisen (akár megcsalt, akár hűtlen fél vagy, akár a kommunikációban, egymás megértésében vagytok elakadva), itt írd be magad a Skype tanácsadásra. Szívesen fogadlak, hogy ne titkok vagy kétségek között kelljen élned, hanem megismerd az erőforrásaidat, és használni tudd őket a boldogságod megélése érdekében. Ha párban jöttök, lehetőségetek nyílik könnyíteni a sérelmeiteken, megtanulni a helyes kommunikáció elemeit, megismerni és használni egymás szeretetnyelvét ahhoz, hogy jól tudjátok egymást szeretni a mindennapokban. Ezek a változások egy békésebb, stabilabb, élhetőbb, szexuálisan aktív párkapcsolathoz vezethetnek.
Laskai Nelli
házassági tanácsadó
