Ti kérdeztétek: Válás után félek újra randizni. Mit tegyek?

Ti kérdeztétek: Válás után félek újra randizni. Mit tegyek?

A címben olvasható probléma nem egyedi a szakítást megélt emberek életében.

Mitől is félnek?

1, Bizalom és elfogadás

Adva volt egy párkapcsolat, amiben már jól kiismerték magukat, ahol már sikerült levetkőzni a gátlásaikat, ahol volt bátorságuk kimondani a véleményüket, és vállalták a testüket-lelküket úgy, ahogy az van. Biztonságos keretek között mozogtak. Egy új kapcsolatnál ezt a biztonságos keretet fel kell építeni, a bizalmat előre megadni, és felvállalni magukat minden gondolatukkal és cselekedetükkel.

A másik dolog, ami ijesztő szokott lenni a szakítás után…

2, A múlt és a jövő kísértése

Az emberek többsége ritkán tartózkodik a jelenben. Vagy a múlton rágódik, tele van megbánással, és olyan kérdésekkel, hogy mi lett volna, ha… és ezen jól el tud rágódni, amivel a jelenébe húzza azt a kellemetlen hangulatot, azokat a rossz érzéseket, melyek már a múlthoz tartoznak, és egyáltalán nincsenek a jelenben. De nem csak visszafele tekintgetnek, hanem előre szoronganak attól, hogy mi lesz, ha majd…  Ebben az esetben az a két rágódnivaló fordítja el őket a jelentől, hogy mi az, ami miatt nem kellettem az előző kapcsolatomban, és mi lesz, ha megint eltelik a sok idő, és utána szakítani fognak velem.

Ezek valóban ijesztő gondolatok, hiszen ezek olyan kérdéseket vetnek fel, amire nincs megnyugtató válasz, sokkal inkább az visz át egy ilyen helyzeten, ha a szakításra úgy gondolunk, mint egy olyan életszakaszra, amiből sokat tanulhattunk, és az egykori társunkra pedig úgy, hogy mi mindent tanultunk meg tőle, általa. A jövőre vonatkozó kérdéseink pedig a múltbéli eseményeinkre épülnek, így gyakorlatilag egy jelenben nem létező problémát kreáltunk belőle. Kár.

3, A testem tökéletlensége

Olvastam egy érdekes megállapítást, miszerint a női magazinok első fele arról beszél, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, a másik fele pedig kínálja a módszereket, hogyan változtasd meg magad. Minden vicc félig igaz, de szerintem nem csak így lehet megközelíteni a dolgot. Amin nem akarok, nem tudok változtatni, de zavar, azt jó, ha megtanulom elfogadni. Ami zavar, de tudok rajta változtatni, ott meg jó, ha megtalálom a megoldást rá.  Egy új kapcsolat kezdetén sok emberben gátlásként jelenik meg a testének az elfogadása. Olyan apró hibák is felnagyítódnak, melyek lehet, hogy nem is szúrnának szemet az új partnernek, de a vélt vagy valós hiba takargatásával megvilágítást, figyelmet kap.  A magazinok szerint a narancsbőr (Én a Wise Tree Naturals narancsbőr elleni gyógynövényes krémet használom. Ha téged is érint a probléma, és kedvet kapnál, hogy közelebbről megnézd magadnak, itt olvashatsz utána) szóval a narancsbőr, a nagyobb pocak, és a kisebb mell az, ami zavarja a nőket abban, hogy fesztelenül legyenek jelen egy új kapcsolat elején. Ezzel szemben a férfiak meg azt hangoztatják, hogy számukra ezek nem ijesztő dolgok, egy a lényeg, hogy a nő jól érezze magát mellettük.

Egy szakítást érdemes helyretenni, mielőtt egy újabb kapcsolatot alakítanak ki, mert sokszor az új helyzetekbe is beépítik a régi sérelmeket, így rontva az esélyeket egy új, harmonikus kapcsolat megélésére.

Segítő kérdések:

Mit tanultam magamról a párkapcsolat során?

Mit tanultam magamról a szakítás során?

Miben szeretnék megváltozni?

Mit tanultam a párkapcsolatok működtetéséről?

Mi az, amit másképp tennék egy új kapcsolatban?

Mi fontos számomra egy új kapcsolat során?